Vereb

A Fejér vármegyei Vereb a Velencei-tótól nagyjából 15 kilométerre északra, a Mezőföld és a Velencei-hegység találkozásánál fekvő, gazdag történelmi múlttal és természeti értékekkel rendelkező kistelepülés. A falu környéke már az ókorban is lakott volt, amit az itt feltárt római kori hamvvedrek, sírkövek és érmék is bizonyítanak. A honfoglalás korában is kiemelkedő jelentőségű helyszín volt, amiről az az 1853-ban feltárt sír tanúskodik, amely egy gazdag mellékletekkel eltemetett, első generációs honfoglaló lovag maradványait rejtette.

Az írásos forrásokban 1276-ban még Vereb, később pedig Verus néven említett falu a török hódoltság vészes évszázadait is átvészelte, és mindvégig tiszta magyar, református közösség lakta. A törökök kiűzését követően a terület a komáromi jezsuita rend birtokába került, majd 1775-ben Mária Terézia adományozta Végh Ignác királyi helytartónak. Vereb legfőbb nevezetességei a falu gazdag múltjának és vallási örökségének állítanak emléket. A község határában található a honfoglaló harcos emlékét őrző, felújított Pogánykő és Emlékkapu.

A barokk stílusú katolikus templomot a jezsuiták idején építették, és Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel. A szűk kilencszáz fős lakosságú település csendes, nyugodt környezetet biztosít az ide látogatóknak. A község tömegközlekedéssel és autóval is jól megközelíthető, így kiváló kiindulópontja lehet a környező Velencei-hegység bejárásának.